Mézes korongok alma-narancs lekvárral



Adri receptje (ugye??)

NLC-s Déméter receptjét másolom ide. Kissé macerás, ha a lekvárt is készítünk, de isteni finom! A lekvár évekig eláll!





18 deka lisztet kikeverek egy fél tasak sütőporral, egy kiskanál őrölt fahéjjal, fél kiskanál őrölt gyömbérrel. Beleteszek úgy 7 deka margarint, és elmorzsolom. 1 tojás sárgáját és három nagy kanál mézet csorgatok bele, és puha tésztává gyúrom. (A liszt és a vaj minősége sajnos soha nem egyforma, úgyhogy ha túl puha, kicsit lisztezzük még, ha túl kemény, kevés vajat tegyünk még hozzá. Olyan gyurma-állagúnak kell lennie.) Legalább fél órát kell pihentetni fóliában a hűtőszekrényben.

Azután kinyújtom fél centi vastagra, egy stampedlivel apró korongokat szaggatok belőle (úgy 2-3 centi átmérőjűeket), és pár perc alatt 180 fokon megsütöm. Nem szabad túlsütni, tehát ha már pirul az alja vagy a széle, vegyük ki. Ez 10-12 perc szokott lenni, sütőtől függően.

Még melegen összeragasztgatok két-két korongot házi készítésű narancsos almalekvárral. (A bolti narancslekvár is jó, ha muszáj )) A korongok tetejére is teszek egy minimális lekvárt, inkább dísznek, és megszórom reszelt csokiforgáccsal vagy csokireszelékkel.

Még mielőtt megkérdezed, a lekvár receptje:

Narancsos almalekvár
Úgy készítem, hogy megpucolok nagyjából két és fél kiló almát, folyamatosan locsolgatom néhány citrom kinyomkodott levével, hogy ne barnuljon. Folyamatosan, pucolás közben három egész citromot használok fel erre. Ezután lereszelem az almát, és még egy citrom levével összekeverem. Belereszelem négy nagy narancs héját és belenyomkodom a narancsok levét is. Megszórom egy púpozott kávéskanálnyi fahéjjal, egy fél kanálnyi őrölt gyömbérrel és ugyanennyi szerecsendióval. Három kanál mézet csorgatok rá, és egyelőre úgy harminc dekányi kristálycukrot. Felteszem a tűzre, és lassú tűzön főzögetem. Amikor már elég forró, hogy összeérjenek az ízek, megkóstolom, és kiegészítem annyi cukorral, amennyit ízlésünknek megfelelően felvesz - attól függ, mennyire volt édes az alma és a méz.

Van, aki pürésíti ezt a cuccot, miután jó alaposan átforralta - én szeretem bennehagyni az almareszeléket, mert gyönyörűen úszkálnak a fehér almaszeletkék a narancshéjtól megfestett aranyszínű lében. Nagyon szép lekvár egyébként.

Amikor jó alaposan átforrt, négy zacskó zseléfixet keverek hozzá, üvegekbe töltöm (öt-hat üveget szokott megtölteni), és nem dunsztolom, csak még forrón megfordítom az üvegeket, "rácuppantom" a lekvárt a fedőre, és mehetnek is a kamrába. Karácsonyi süteményekhez isteni!

Karácsonykor egyébként nem megszórom meg leöntöm csokival a cuccot, hanem majd rumos olvadt csokiba mártogatjük fondüként

1 megjegyzés:

Bezi1977 on 2010. január 24. 19:48 írta...

Bézi (Zita) voltam...én küldtem a receptet...:)